Én bizton merem állítani, hogy előző életemben kendergazda voltam.Vagyis legalább naponta találkoztam kenderrel.
Szerettük egymást.
Azt is tudom, hogy nem kültéri több méteres növényekkel volt dolgom. Kicsik voltak, rengeteg levéllel, gömbölyűek, amint növögettek, illatos volt a zárt tér, ahová naponta bementem.
Emlékszem a fényekre, a vizes föld illatára, (lehet, hogy már akkor is kókuszban növekedtek), - akkor nem volt föld illat - emlékszem, ahogy kimetszettem a középét mindegyiknek ifjú korukban.. később a nagy oldalhajtásaikat ritkítottam meg.
Jó volt az élet velük.
Hálásan növekedtek napról napra, sokszor kimondhatatlanul sokat, - zümmögött a ventillátor is, mozgott a langyos levegő.
Jó volt az élet velük.
Talán mértem PH-t is, adagoltam nitrogént, vagy amit épp kellett. Növekedéstől függően. Ahogy nőttek mámorító illatot árasztottak, főképp a virágzás megkezdése után.
Naponta izgulva mentem közéjük, vizslattam a növekvő virágokat,
néha valamilyen fényen is állítottam. Hisz kinőlték a nekik szánt teret.
Ahogy a virágok növekedtek, más adalékot adtam nekik, szinte robbanászerű volt a változás.
A virágok kinyíltak, megmutatták "belsejüket", a leveleken apró szőröcskék jelentek meg, beborítottak mindent.
Egy idő után vizsgálódva néztem a virágokat, mértem a fényerősség értékét.
Izgultam. Izgultam, hogy meglegyen a CBD mennyiség, ne legyen sok a THC tartalom... ne érjenek túl, ne legyenek "haszontalanok".
Most, hogy így visszagondolok, szép élet volt.
Én voltam a kenderért, ő pedig értem.
Azóta sok év telt el. A kender azóta is szerelmem.
Látjátok....
Azóta is naponta vele vagyok.
Abban bízom, hogy ez nemcsak a múlt volt, amire emlékszem, hanem a jövőt is látom 
A CBD virágzat, a kender, és én - egy örök szerelem!
- egy örök szerelem!
